Mostanában reggelente előfordul, hogy a Spotify helyett rádiót hallgatok munkába menet. Jellemzően a Rádió1-et vagy a MusicFM-et (előre is RIP érte), de nem is ez a lényeg, hiszen itt most nem az a lényeg, hogy Vajna rádiója, fideszbérenc adások vagy ezektől távolabb álló hangokat hallok a hangszóróból.

Nem véletlen, hogy ritkán hallgatok rádiót vagy nézek TV-műsort, mert alapvetően a reklámoktól a vérnyomásom az egekbe szökik. Ezeken a csatornákon túl direkt jön az arcomba, viszont ezeken a platformokon legalább nincsenek influenszerek, akiktől szintén kihordok két szívrohamot lábon.

Én marha meg arra gondoltam, hogy belehallgatok Balázsék reggeli műsorába, vajon miről mehet manapság a csipogás, de igazából erre egyáltalán nem emlékszem, mert a félóránkénti reklámok elvitték a figyelmemet, ugyanis mindenhol BLACK FRIDAY meg BLACK FRIDAY WEEK meg HIHETETLEN, AKÁR 70-80%-OS KEDVEZMÉNYEKről volt lehetőségem információkat szerezni.

A gyomrom felfordul ettől az egésztől, és azért születik valójában ez a bejegyzés, mert hányni nem szeretek, tehát inkább kiírom magamból, hogy mennyire rosszul vagyok a konzumidiotizmus eme manifesztációjától.

Érteni vélem, hogy miről szól ez az egész, de egy megdöbbentő fordulattal utána is néztem, hogy honnan ez a kifejezés. A Wikipedia szerint:

A fekete péntek kifejezést számos eseményre használták már a 19. század óta, amikor először az 1869-es pénzügyi válság volt az apropója. A hálaadást követő péntekre 1966 óta használják ezt a kifejezést, használata Philadelphiából ered és a sűrű közlekedésre utal. Első ismert megjelenésekor az 1965. évi fekete péntekre utalt.

1966. január - „Fekete péntek” nevet adta a Philadelphiai Rendőrség a hálaadást követő napnak. Azonban ez nem egy kedveskedő név. A fekete péntekkel indul meg a karácsonyi bevásárlószezon, ami hatalmas dugókkal, a belvárosi boltokhoz siető vásárlók miatt tömött járdákkal jár.

A kifejezés Philadelphiából ered, és a sűrű forgalomra utal. Újabban a kereskedők és a média inkább arra utal a kifejezéssel, hogy a kereskedők ekkor kezdenek a pirosból (a veszteség színe a könyvelésben) átmenni a feketébe (vagyis nyereséget termelni).

Rendben, induljon el a karácsonyi bevásárlási szezon, jelezzük, hogy mi, kereskedők felkészültünk arra, hogy az emberek mindenféle tárggyal akarják meglepni szeretteiket. Valahol talán ez a modern, kapitalista Advent első vasárnapja, ami igazából mindig péntekre esik, amikor az emberek nem gyertyát gyújtanak, hanem bankszámlákat égetnek porrá.

Mivé lett ez az egész nyomorult világ, de legalábbis a Karácsony? Persze, idealista vagyok, és talán naiv is, hogyha azt gondolom, maradt még bármi a gyermekként megélt Karácsonyokból. Bár nyilvánvaló, hogy gyerekként mindig minden más, így van ez bizonyára a Karácsonnyal is, és 20 éve is drága volt az a kurva Lego, pedig milyen menő volt, és menő ma is. Talán nem is az ünnephez való viszonnyal van a baj. Hanem inkább, amit kivált az emberekből - VÁSÁROLJ ÉS KÖLTS!

Picit az egész Fekete Péntek magyar megjelenéséről. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan kereskedők, akik becsülettel végzik a dolgukat, és a meghirdetett akciók valós leértékelések, nem pedig olyanok, mint amit az alza.hu (a kis köcsög zöld figuráért jár a faszkorbács a marketingeseknek) művelt, bővebben erről itt és itt. És vajon hány olyan nyomorult ember van, aki életében nem hallott például az Árukereső vagy az Árgép árösszehasonlító oldalakról, amelyek használatával másodpercek alatt lerántható az a bizonyos lepel, ami alatt ott van az Alza otromba hazugsága. Mégis ezek a szerencsétlen gazemberek, akik például az értékesítésért (divatosan sales-ért) felelnek a cégnél, hogyan tudnak tükörbe nézni azután, hogy nyilván nem egy vevőt csapnak arcon és adott esetben cseszik szét pár hónapra családok költségvetését?

Nem akarok álszent lenni, persze, hiba van nem egy a másik, vevői oldalon is, mert a pénzügyi tudatosság a béka segge alatt van ebben az országban, amire előszeretettel rá lehet repülni büntetlenül kereskedőnek, banknak, akárkinek. A személyi kölcsönök nagy időszaka ez a november második fele és a december, amikor otrombán fasza TV-kkel és mindenlófaszra képes, igazán hasznos megahiperszupertelefonokkal lesz gazdagabb nő, férfi, gyermek, boldog-boldogtalan, ezek nélkül nyilván lehetetlen létezni.

Elképesztő számomra, hogy eljutottunk oda, hogy az emberek mohósága milyen szintre került, az én szememben eljutottunk oda - és ez nem csak a fekete péntekre igaz -, ami az egyik kedvenc filmemben, a Felhőatlaszban egy fontos jelenet, az alábbi párbeszéd zajlik le:

- Volt bennük más is. Éhség a szívükben. És az éhség erősebb volt, mint az ész.
- Éhség? Mire?
- A mindig többre.

Az említett jelenet egy olyan jövőbeli, posztapokaliptikus világban játszódik, amikor az emberiség természetesen felemésztette önmagát. Ijesztő számomra, hova juthatunk ezzel a mentalitással.

Picit visszatérve a Wikipedia-n található leírásra - először a 1869-ben használták a pénzügyi válság kapcsán. Kicsit ironikus, hogy az első megjelenés egy válsághoz kapcsolódik, miközben ebben az időszakban emberek tömegei adósodnak el, amit sokan valószínűleg átmeneti válságként élnek meg.

És egyébként is: mi a tököm az, hogy BLACK FRIDAY WEEK? Olyan mikor lesz, hogy egy egész hét szombat lesz? Csípném.

A Figyelő gondolt egyet, és olyan mocsárba lépett, amelyet nem hittek volna a rendszerváltáskor sokan, hogy újra bele lehet majd lépni. Eljutottunk oda, hogy listázza azokat, akik valamilyen okból ellentétesen gondolkodnak a kormányzathoz képest, becenevén Soros-bérencek.

A laikus Fidesz-szavazó valószínűleg simán úgy bélyegzi ezeket az illetőket, hogy hazaárulók, az állam ellenségei, és még kismillió elképesztően szomorú variációt el lehet képzelni.

Nekem erről a náci Németország jutott először eszembe. Nem egy grandiózus vagy épp híres film, de létezik, és én ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg a Hitler - A gonosz születése c. filmet (youtube), ha másért nem, azért hogy felelevenítse történelmi tanulmányait vagy tanuljon a múltból, amihez mindig annyira ragaszkodunk, de valahogy sosem tanulunk belőle eléggé.

Szóval ebben a filmben van egy jelenet 2 óra 51 percnél, miután Ernst Röhm-öt, az SS egykori vezetőjét már letartóztatták, és a börtönben várja a kivégzését. Persze felajánlják neki, hogy nyugodtan végezzen magával, így egy pisztolyt és az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő - ti. más nem is igazán lehetett - Völkischer Beobachter (magyarul: Népi Figyelő) c. lap 1934. július 1-i számát rakják a börtönasztalra, ha korhűek akarunk lenni (ti. Röhm-öt a hosszú kések éjszakáján, 1934. június 30-án tartóztatták le, és másnap végezték ki). Ugyan ez a szám valószínűleg nem korhű a filmben, mivel azt olvasni rajta, hogy az állam ellenségei, és elsők között szerepel Röhm neve. Az eredeti szám címlapja egyébként így nézett ki:

Ugyan nincs nagy különbség a filmbeli és a tényleges lapszám között (persze, ha valaki megtalálja azt, amire gondoltak a filmben, megköszönöm, ha elküldi fotóként). Ezen a címlapon megemlítik, hogy Röhm-öt elfogták és letartóztatták - mélyebb német fordításért kérem a lelkes önkéntesek jelentkezését.

Amire lényegében akartam utalni. Nekem a listázás rettenetesen rossz időkre emlékeztet, különösen akkor, ha az az újság vagy akármilyen média az államhatalom közelében van. Pláne, ha olyan arrogáns, mint a Figyelő:

Ha te sem akarsz olyan országban élni, ahol listázzák azokat, akik nem értenek egyet a hatalom gyakorlóival, ott a helyed szombaton 17:30-kor az Operánál.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha nekik is tetszeni fog. Egyúttal bátran kövesd a Facebook-oldalt, hogy azonnal értesülj új bejegyzésről.

Olvasom a portfolio.hu-n, hogy mit várnak a cikk szerzői az ún. demográfiai irányú kormányzástól, amit Orbán Viktor kijelölt, mint fő súlyt a következő ciklusban.

A fő irányt az MNB ide vonatkozó elemzése adja, amely alapvetően a pénzügyi ösztönzőkben látja a demográfiai helyzet javítását. Ilyenekre már számos példa volt az előző ciklusban is, például a diákhitel törlesztés vagy a lakáshitel törlesztőinek kapcsán, el nem felejtve a CSOK-ot is, aminek lakáspiaci hatása némileg azért megkérdőjelezhető bizonyos szempontból.

Tulajdonképpen a pénzügyi ösztönzőket értem és elismerem. Alapvetően a megélhetés sokak számára napi szintű kérdés, de legalábbis mindenképpen fontos, így minden egyes közvetlen vagy közvetett juttatás jól jön a családoknak. 

Azonban bennem számos egyéb kérdés is femerül, amikor ezekről az intézkedésekről, illetve tervekről olvasok. Általában az első kérdésem az, hogy mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik nemes egyszerűséggel úgy döntenek, hogy másra helyezik a hangsúlyt, nem a születésre. És akkor még mekkora kérdés az, hogy mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik sajnálatos módon egészségügyi okból soha nem lesz képes a gyermekvállalásra...

Továbbá felmerül bennem olyan kérdés is, hogy mi van azokkal az - egyébként olykor racionálisan döntő - emberekről, akik úgy döntenek, hogy addig nem szeretnének gyermeket, amíg egzisztenciálisan komoly kockázattal járna a gyermekvállalás, akár csak egy gyermek esetében is. Akik úgy döntenek, hogy a legjobbat akarják megadni majd gyermeküknek. Akik úgy látják, hogy a körülmények, a környezet (legyen az gazdasági vagy társadalmi) nem adott ahhoz, hogy megfelelő színvonalon tudják felnevelni a gyermeket.

És mi a helyzet azokkal, akik úgy látják, hogy a globális folyamatokban rejlő kockázat akkora, hogy egyszerűen félnek attól, hogy ha gyereket szülnek, akkor olyan világban kell majd élnie, amit most még csak sokan nehezen tudnak elképzelni. Akik attól félnek, hogy esetleg egy diktatúrában fog felnőni a gyerekük. Vagy olyan világban, ahol nagyhatalmak csapnak össze, és - ez már tényleg a maximum - atombombákat dobálgatnak majd egymásra.

Számos kockázati tényező van, amit szerintem érdemes figyelmbe venni, és nem szabadna ott megakadni, hogy pénzügyi ösztönzőkkel próbáljuk növeli a születésszámot. Véleményem szerint megfelelő gazdasági-társadalmi környzet is szükséges a születésszám növeléséhez. Hogy az a szerencsétlen gyermek ne a minimumot kapja, hanem sokkal többet. Meggyőződésem, hogy rengeteg ember látja ezt a kérdést hasonlóan.

A legfőbb kérdés pedig az, hogy miért szükséges olyan családpolitikát folytatni, amely végső soron számos nőt egymás ellen fordít a diszkriminatív pénzügyi ösztönzőkkel. Számos ilyen példát látok a közvetlen környezetemben. Ez az Orbán-féle családpolitika talán legnagyobb bűne...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha nekik is tetszeni fog. Egyúttal bátran kövesd a Facebook-oldalt, hogy azonnal értesülj új bejegyzésről.

A mai napon ismételten arra eszmélhettünk fel, hogy a magyar média sokszínűsége valószínűleg szürkébbé fog válni. Sokak által ismert név, médiamogul, Simicska Lajos döntött, e héten fog utoljára megjelenni egy nagyon régóta fennálló lap, a Magyar Nemzet. Mindemellett elhallgat a Lánchíd Rádió, és veszélyben van a Heti Válasz rövidtávú és a HírTV hosszútávú fennmaradása is.

Régesrégen, amikor még jómagam is Fidesz-hívő voltam, rendszeresen olvastam a Nemzetet és néztem a HírTV-t, az még a Bayer-féle idők voltak. Egy valami tény: hiába volt akkortájt kormányközeli média e két sajtótermék, olyan szintű mocskolódást nem engedd meg magának, amit már egy jó ideje megenged magának a mai kormányközeli média élén Bayer Zsolttal és Bencsik Andrással. A Nemzet egy higgadt hangvételű lap volt akkor és maradt az is. Utóbbit az alapján merem állítani, amit ismerősöktől hallottam.

A HírTV sok esetben jeleskedett a magas színvonalú oknyomozói ligában. A Célpont című műsoruk minden időszakban hozta a kötelezőt, talán akkor ment le a színvonal valamelyest, amikor még Orbán nem volt egy geci. Abban a viszonylag rövid időszakban nagyon is kritikusan lépett fel az ellenzékkel, de megkockáztatom, hogy olyan szinten soha, mint pl. a mai Origo, 888.hu, vagy a Riposzt. A nevezetes G-nap után pedig visszaállt egy elvárható szintre a televízió, kormánykritikussá vált amellett, hogy tudva való volt, hogy inkább ellenzék-közeli TV-ről beszélhettünk kimondva-kimondatlanul.

Az, hogy megmaradnak-e ezek az orgánumok, attól függ, hogy jelentkezik-e rá valaki. A mai napon megismert jelentkező az LMP-s Ungár Péter, aki mesés örökölt vagyonát - vagy egy részét - adná a vétel fedezetéhez. Tudva tudó, hogy Ungár annak a Schmidt Máriának a fia, aki mindig is Fidesz-közeli hírben állt, a Figyelő c. egykor szebb napokat megélt lap jelenlegi tulajdonosa. Ungár úgy jellemzi vételi szándékát, hogy:

Én mindösszesen egyet kérnék az LMP-től egy esetleges sikeres vétel esetén. Ungár Péter írjon alá nyilatkozatot, hogy semmilyen formában nem értékesíti/adja tovább ezt a médiaérdekeltséget a családnak vagy bárkinek, aki a családhoz "közel" lehet. A média sokszínűségének fenntartása érdekében, és azokért a célokért, amiket Ungár is megemlít közleményében, nagyon fontos ezt letisztázni. Néhányan biztosan most összeesküvés-hívőnek gondolnak, de 2010 óta sokat láttunk már, számos esetben gondoltuk, hogy nem lehet lejjebb, és végül mindig döbbent arccal vettük észre, hogy igen, még mindig van lejjebb.

Péternek azt javaslom, hogy XXI. századi médiát alakítson ki, ha tulajdonos lesz, racionalizálja a print részt, alakítson ki egy hiteles sajtóorgánumot, ne csak jót, mint ahogy mások tették más médiapiaci akvizíció során.

A sajtószabadságnak szüksége van a Nemzetre, a Lánchíd Rádióra, és a HírTV-re. Sokkal jobban, mint azt hinnénk. Nem szabad engedni, hogy a héten legyen az utolsó lapzárta.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha nekik is tetszeni fog. Egyúttal bátran kövesd a Facebook-oldalt, hogy azonnal értesülj új bejegyzésről.

Vona Gábor, ahogyan megígérte, felajánlotta lemondását a Jobbik elnöki posztjáról. Egyúttal bejelentette, hogy nem indul újra az elnöki pozícióért, és nem veszi át parlamenti mandátumát.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen, európai magatartást a Jobbiktól fogunk látni. Ma este hosszú idő után megtapasztaltuk, hogy mégis van egy halvány remény arra, hogy ez mégsem egy következmények nélküli ország. Ebbe a csapatba tartozik az Együtt elnöksége és Hadházy Ákos lemondása. Bár utóbbiak nem jeleztek Vona lépéséhez hasonlót leszámítva Szigetvári Viktort, ami viszont minden megalapozottsággal állítható, hogy kívánatos lépés kellene, hogy legyen.

És, hogy mit hiányolok ebben a történetben. Hiányolom a DK vezetőségének lemondását. Hiányolom Szél Bernadett lemondását. És hiányolom a Momentum vezetőségének lemondását.

A DK nem is ígért ilyet. Lényegében belátható, hogy Gyurcsány nélkül a DK halott lenne. Szél Bernadett, ha végül kikap a választókerületében, szintén abba a helyzetbe kerül, hogy illedelmesen átadja a stafétát.

A Momentum helyzete ebből a szempontból némileg ambivalens. Egy vadonatúj, épphogy egy éves szervezet élén az ilyen gyors vezetőcsere valószínűleg nem tenne jót. Mindettől függetlenül bennem élénken él az emlék, amiben Fekete-Győr András jelezte, hogy le fog mondani az elnökséggel együtt, ha és amennyiben...

Szélsőséges esetben követelhető lenne mindenkitől, akinek hála nem történt meg koordináció, ne vegye át a mandátumát, vezető esetében pedig szépen álljon odébb, ahogyan azt az ország macskájának, Erzsinek a gazdája javasolja.

Én ezzel nem tudok egyetérteni. Egyrészt, ez a játék addig megy, amíg a pártlisták végére nem érünk, aztán pedig üresen kongana az Országgyűlés, amire a Fidesz-KDNP egyébként sem szeret óriási részvételt mutatni. Annak meg mi értelme. Itt első körben vezetőváltásra, utána pedig ellenzékváltásra van szükség. Egyszerűen az nem létezhet, hogy egyes politikusok ennyi kudarc után is a politikai professzionalizmus híján végezzék el feladataikat, és felvegyék a juttatásokat. Ennek itt és most kell véget vetni, odatenni az utolsó mondat végére a pontot, és új lapot nyitni abban a bizonyos könyvben, és elkezdeni megírni egy új fejezetet...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha nekik is tetszeni fog. Egyúttal bátran kövesd a Facebook-oldalt, hogy azonnal értesülj új bejegyzésről.

Sokan hittünk abban, hogy a magas részvétel elhoz egyfajta változást a magyar politikai életbe. Sokan hittünk abban, hogy megfékezhető a Fidesz hatalomgyakorlása. Sokan hittünk abban, hogy van még tartás az emberekben. Sokan hittük azt, hogy a szavazat többet ér. Sokan hittünk abban is, hogy azért mégsem lehet megszédíteni megannyi embert a gyűlölet- és félelemkeltéssel.

Megannyian tévedtünk. Hatalmasat tévedtünk, amikor azt hittük, hogy az emberek látják a közpolitikai nehézségeket. Tévedtünk, elbíztuk magunkat. És tévedtünk abban is, hogy az ellenzékben lehet erő. Óriásit tévedtünk.

És merem azt hinni, hogy megannyi ember tévedett tegnap. Tévedtek, mert gyengék voltak. Gyengék, mert a félelem eluralta a lelkeket. A gyűlölet eluralta az elmét.

Vádolok. Vádolok mindenkit, aki ennek az eredménynek a részese. Vádolom a Fideszt, hogy ennyire lealjasította a magyar politikai kultúrát. Vádolom azért, mert alamizsnáért "vásárolt" szavazatokat. Vádolom a Fideszt, amiért eltakarta az igazságot. Vádolom, amiért emberek halnak meg egy rosszul működő egészségügyben. Vádolom Magyarország kormányzóit, amiért a nemzet jövője, a fiatalok olyan oktatásban részesülnek, amely a XIX. századot reprezentálja. Vádolom a Fideszt azért, amiért egymásnak fordította a másképpen gondolkodókat. Vádolom a Fideszt, amiért üldőzendőnek bélyegzi a szabadság másfajta megközelítését. Vádolom a Fideszt azért, hogy olyan gazdaságot épített ki, ami nem hatékony/versenyképes. Vádolom a kormányt azért, mert 2018-ban még mindig nem tudhatja az ember, hogy elér-e időben A-ból B-be. És még sorolhatnám a vádakat...

Egyúttal vádolom az ellenzéket és szégyellje magát minden egyes "politikus", aki ebben az eredményben közvetve vagy közvetlenül okozó. Vádolok mindenkit, aki a saját önhittsége miatt úgy gondolta, hogy győzhet. Vádolom az ellenzék vezetőit, amiért képtelenek voltak együttműködni. Vádolom az ellenzéket azért, hogy képtelenek megújulni. Vádolom az MSZP-t, a PM-t, az LMP-t, a Momentumot, a Jobbikot, az Együttet (egyiket sem kiemelve) az önző magatartásért. Vádollak Benneteket a töketlenkedésért, a gyengeségért, az egyéni hatalomérdekeitekért.

Követelem, hogy az összes ellenzéki vezető tűnjön el a közéletből, és bízza a megújulást azokra, akik kellő szerénységgel, alázattal, önzetlenséggel, szakértelemmel tudnák elvégezni azt a feladatot, amire nem voltak képesek a jelen ellenzék "bástyái".

Követelem egyúttal a győztestől az erős felhatalmazás megfelelő felhasználását az alábbiak szerint:

1. Követelem a félelem- és gyűlöletkeltés azonnali befejezését!

2. Követelem a kivándorlás megfékezését, egyúttal a kivándoroltak hazacsábítását!

3. Követelem azt az egészségügyet, amiben nem halnak meg orvos- és ápolóhiány miatt!

4. Követelem azt az oktatást, amiben a fiatal generációk XXI. századi tudásra tesznek szert!

5. Követelem azt a közlekedést, ami kiszámítható, gyors, pontos, és ügyfélközpontú!

6. Követelem a sajtószabadságot, azt, hogy az emberek adójából fenntartott közmédia hitelesen és teljeskörűen tájékoztasson minden állampolgárt!

7. Követelem, hogy ne fordítsák egymás ellen a gyerekeseket a gyermeket nem nevelő embereket!

8. Követelem az egyenlő bánásmódot minden emberrel szemben!

9. Követelem, hogy ne fordítsák egymás ellen a nyugdíjasokat és az őket eltartókat!

10. Követelem a kormányzati arrogancia azonnali leállítását!

11. Követelem a vallászabadságot - mindenki maga döntsön a maga hitéről, arról, hogy egyáltalán ez számára fontos-e az életben.

12. Követelem a versenyképes, XXI. századi, tudásalapú gazdaságot - ne csak a fizetés emelkedjen, hanem a megtermelt hozzáadott érték is!

Végül senki számára nem lesz menekülés, a történelem mindenki sorsáról dönt. Mindaddig, amíg már nem a hatalom diktálja a történelmet.

Vigyázzunk és figyeljünk oda egymásra. Beszélgessünk, szerveződjünk. Egy békésebb jövőért. A remény sosem hal meg...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha nekik is tetszeni fog. Egyúttal bátran kövesd a Facebook-oldalt, hogy azonnal értesülj új bejegyzésről.

Történt tegnap, hogy Hódmezővásárhelyen volt lehetőségem átutazni, és tudtam, hogy éppen mi zajlik a városban. Folyamatosan nyomon követtem a Percről percre közvetítéseket több hírportálon is, láttam a később nyertes jelölt kampánysátrát is. Szombaton is volt alkalmam ellátogatni ebbe a csongrádi városba, akkor egy étteremben ültem Gerendás Péterrel és Dés Lászlóval, akik később megjelentek az ellenzéki jelölt kampánysátrában is. Csupa izgalom volt ez a hétvége, lássuk be, helyi és országos szinten is.

forrás

A tét lényegében óriási volt, hiszen Hódmezővásárhely a rendszerváltás óta sosem volt baloldali város, a körzetet is simán vitte folyamatosan az a jelölt, amelyiknek semmi köze nem volt a baloldalhoz. Országos szinten sem volt kevesebb a tét, minthogy lássanak a szavazók egy olyan esetet, amikor az egyik Fidesz-fellegvár elesik, és közösen, az ellenzéki pártok által létrejött összefogásban olyan jelölt nyerje el a polgármesteri címet, amelynek korábban esélyét sem gondoltuk.

forrás

Tehát mi történt? Helyi szinten nyert egy összellenzéki jelölt egy Fideszes városban. Az történt, hogy a hódmezővásárhelyiek többek között azt mondták, hogy bassza meg a Tiborcz István a nyomorult lámpáival együtt. Mivel hogy ha este autózol a városban, olyan mintha a nyílt úton közlekednél két település között, magyarán szólva kurva sötét van. Ez történetesen életveszélyes. Szép lámpák egyébként, látszik a LED technológia, a probléma, hogy a fény sok mindent csinál, de az istenért sem akar szétterjedni. Emellett azt is mondták a hódmezővásárhelyiek, hogy elegük van abból, ami történik az országban: a lopásból, az adófizetők hülyének nézésből, a sorosozásból, a kórházak és az iskolák épületeinek szanaszéjjel hullásából. És vegyük észre, hogy azt is mondta számos vásárhelyi, hogy továbbra is félnek a migránsoktól, és hogy az orbáni politikát folytatni kell.

Ugyanis az eredmény közel sem felhőtlen. Hiába mondjuk azt, hogy kikapott a Fidesz, és örülünk egymásnak, de észre kell venni, hogy a Fidesz jelöltjének támogatottsága nem csökkent. Ami pedig ebből következik, hogy számos Fidesz-rajongó állja még a sarat, de beköszöntek azok a szavazók is, akik eddig nem kifejezetten voltak érdekeltek a választásokban - "úgysem ér semmit a szavazatom", "úgysem tehetek semmit" - mondták eddig sokan. No, ezek az emberek mutattak be egy óriásit a rendszernek, és közölték, hogy vigyázzatok, még itt vagyunk, és túlléptetek egy határt.

forrás

A kérdés az, hogy mire lehet ebből következtetni országosan? Ha lehet valamit következtetni, feltétlenül higgadtan kell tennünk, ugyanis ez egy helyi választás volt. Országosan biztosan hatása van ennek az eredménynek a választókerület várható eredményére, és Lázár Nincskastélyom János megítélésére a Fideszben. Mégiscsak egy miniszterről beszélünk, aki mindvégig össze volt kötve Hódmezővásárhellyel. Mint Kósa Anyámnaknincsdisznótelepe Lajos Debrecennel. Agyban a kettő együtt jár.

Látni kell, hogy nem minden város és választókörzet Hódmezővásárhely. Például Szarvason, ami annyira jobboldali, mint a közlekedés Európa jelentős részén, csinálhatna akármit az ellenzék, plakátolni is kár. Ami viszont biztosan következik ebből az eredményből, hogy a koordinált jelöltállítás egy értelmezhető lehetőség az ellenzék számára ebben a választói hangulatban. Ugyan a listákkal már nincs idő szórakozni, de nem is szükséges. Egy biztos: a lehető legtöbb körzetben, ahol értelmezhető az ellenzék esélye, ott érdemes megfontolni a koordinált jelöltállítást.

forrás

Ennek tanúbizonysága, hogy az eddig teljesen elzárkózó LMP elkezdett nyitni más ellenzéki pártok felé, így az MSZP és a Jobbik felé. Az MSZP felé érthetőbb a nyitás, közelebb is állnak egymáshoz a politikai térképen, és biztosan számos jelöltjük nagyon jó eséllyel indulna néhány körzetben, ha minden más ellenzéki jelölt visszalépne. A Jobbik felé nyitás is értelmezhető ebben a hangulatban, valószínűleg arra alapozták a nyitás lehetőségét, hogy korábban Vona Gábor jelezte, hogy kész együttműködni pl. az LMP-vel vagy a Momentummal. Persze ma Dúró kisasszony sikeresen rákontrázott erre, hogy ők márpedig nem működnek együtt senkivel, hát nehogymár közösködjünk. Némileg szerencsés lenne a nagy néppártosodás kapcsán ügyelni a következetes kommunikációra is, mert azért jópáran még nem hülyültünk el a nagy sorosozásban. Nem mellékesen biztos vagyok benne, hogy van jópár olyan körzet, ahol a Jobbik lenne a legesélyesebb jelölt. Biztosan roppant boldogok lennének, ha nem kellene másokkal is harcolni, csak a Fidesszel.

Ami szerintem nagyon fontos: a kommunikáció ide már nem elég. Biztosra veszem, hogy számos adófizető választópolgár számára óriási löketet adott a hódmezővásárhelyi választás eredménye. Hogy van még remény. Hogy van esély arra, hogy befejezzék az országos szintű hülyítést. Hogy újra jó eredmények szülessenek nemzetközi összehasonlításban is az iskolákban. Hogy ne legyen esély arra, hogy a TE közeli hozzátartozód esetleg meghaljon a kórházi folyosón. Hogy a médiából ne a hülyeség és a hülyítés folyjon.

Tisztelettel, adjuk meg az esélyt ennek. Kérem.

A sajtó ma Magyarországon számos ínyencséggel kecsegtet, de igazán a vidék sajtó tud félelmetes meglepetéseket tálalni az egyszerű adófizető állampolgár arcába. Tényleg elképesztő dili.

Most nem a Mészáros-féle sajtóra gondolok, hanem más, helyi, jellemzően önkormányzati tulajdonban lévő cégek által kiadott sajtóra. Az állandó lakcímem szerinti város által terjesztett és finanszírozott lap tényleg őrületes tempót diktál. Mivel nem szeretném felfedni magam, mert egy ocsmány világban élünk, a lap nevét nem fogom megemlíteni, viszont szerintem a szalagcímek is jól fogják tükrözni, hogy mire gondolok:

Az egészségért tettek
Itt felszólalt a térség - természetesen - Fideszes országgyűlési képviselője, illetve a polgármester is, mert anélkül nincs egészség. Mármint mentális...

Célegyenesben a tanuszoda
Új hóbort, tudjuk jól. Ahova nem mehet stadion, oda megy az uszoda. Természetesen ez már régi álma a településnek, megannyi tervezési, engedélyeztetési, miegymás procedúrán vannak túl közös együttműködésben a - természetesen - Fideszes országgyűlési képviselővel. Egy nyomorult kapavágás nem történt még, de verjük a mellünket, hogy az egyébként kötelező adminisztratív teendőket elvégeztük. Bravo basszátok meg!

Új padok
Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol fizikai fájdalmat éreztem. Értem, hogy választási kampány van, és mindennek örülni kell, amit a Fidesznek köszönhet a nagyérdemű, de nem túlzás ez egy kicsit?

Társasház épül
Örülünk, tudjuk, hogy pörög a lakáspiac az országban, és kiderült, hogy nálunk is hirtelen óriási igény jelentkezett az új lakásokra, ezért épülnek. Természetesen az a cég építi, amelyik mindig minden egyes alkalommal bedolgozott a helyi és a környező önkormányzatoknak. Fizetett hirdetés, csak minek.

Hivatalosan is jelöltek
Elkezdődött a kampány, és hurrá, a Fideszes jelölt volt a legelső, aki leadta, felállva tapsolnak a hívek. Rajta kívül eddig csak a Jobbik tolta be az aláíró ívekkel teli szekeret, RAJTUK KÍVÜL MÁS MÉG NEM ADTA LE. Mennyire bénák, mégis mit akarnak ezek a ballibsi sorosbérenc hordák, ha 2 nap alatt nem tudnak összegyűjteni 500 aláírást sem!? 

Ezek azok, amiket a legfrissebb számból emeltem ki. Én ugyan nem éltem - vagyis tudatosan nem, mert még a rendszerváltás előtt születtem - a Kádár-rendszerben, de sokan, akik már tudatosan akkor éltek, azt mondják, hogy az ilyen szintű helyi agymosásra akkor sem volt példa. Elképesztően ijesztő, amit a média sugároz helyi szinten, ahol korlátozottabbak (lehetnek) a tájékozódási lehetőségek.

Ha hagyjuk ezeket megint nyerni, vajon hány generációban, és így Magyarországnak milyen mértékben teszünk kárt? Félelmetes ebbe belegondolni. De szerencsére otthon is kinyilatkoztatta a képviselő-testület, hogy nem akarnak a városban sorosbérenc migránsszerveő irodákat látni. Mert ez fontos. 

A mai munkanapom során viszonylag korán érkezett a nap poénja. Mivel ez szakmai titok, ezért nem oszthatom meg veletek. Nagyjából délelőtt 10 óra lehetett. Akkor azt hittem, hogy az a nap poénja. Hát egy lófaszt.

Később gondolkodtam, hogy valószínűleg korábban jött szembe a nap poénja, nagyjából reggel 8 körül, amikor beértem a munkahelyemre. Nevezetesen a Jobbik-logó. Konkrétan toltam a reggelimet az asztalomnál, olvastam a reggeli híreket (régen milyen jó volt előkapni az újságot, és olvasni a tegnapi híreket!), egyszer csak azt veszem észre, hogy megfulladok a röhögéstől. A Ripost kimaxolta a kreténséget ezzel a sztorival. És azt tudtátok, hogy ha a Ripost szóban kicseréled a betűket random betűkre, azt is kaphatod, hogy ALLAH AKBAR?

És aztán jött a hazafelé menetel, értelemszerűen a kocsiban vezetés közben nem olvasok híreket, de amint felértem a lakásomba, belenéztem az internetbe, erre szembe jön az örök klasszikus Fodor Gábor és mérhetetlen pártja, hogyaszongya ők kiszállnak a nagyszerű összefogásból, és egyedül indulnak az áprilisi választásokon, ha nem szólalhatnak fel az MSZP választmányi ülésén, és nem képviseli a program a liberalizmust. Szerintük nélkülük nem megy.

Egyáltalán nem értem, hogy egy olyan helyzetben, mint a mai magyar valóság - ahol kb csak akkor van esély kormányváltásra, ha mindenki befogja a pofáját, és beleáll egy szövetségbe -, mégis egy legfeljebb 1%-osnak mondható pártocska hogy az ördögbe gondolja úgy, hogy nélkülük nem megy. Ki kell mondani, hogy a 90-es években képviselt liberális álláspont a kutyát nem érdekli már, de legalábbis - kevésbé sarkosan fogalmazva - igen minimális, maroknyi állampolgár számára fontos, és tart ki mellette. Észre kell venni, hogy a világ változik, és Magyarország nem Kanada.

Hozzáteszem, hogy ez elképesztően szomorú, van ebben sara bőven az MSZP-nek, az SZDSZ-nek, és a jelenleg regnáló kormánynak is cefetül. Ilyen formán jó lenne, ha Gábor és a játszótársai meghúznák magukat a sarokban, örüljenek, hogy egyáltalán beveszik őket akármilyen buliba.

Gyerekek, teljesen komolyan kérdezem, milyen csillagállás vagy front volt ma, hogy emberek ennyire nyomorultak és ostobák voltak? És a fenti csak két eset volt, amelyek nekem kiemeltek voltak, még annak ellenére is, hogy a harmadik legjobb sztorit ma ismét Németh Szilárd produkálta.

Nagy kedvencem a vasút. Kisgyerekként, amikor a nagyszülőknél voltam, és hallottam, hogy jön a vonat, mindig szóltam öreganyámnak, hogy "Mama, menjünk jön a vonat!". És akkor öreganyámmal nekiindultunk, hogy ugyan távolról, de láthassam az ehhez hasonló vonatokat:

forrás

Azóta azon a vonalon már más típusú szerelvények közlekednek, többek között orosz államadósság fejében átvett, átalakított metrókocsik. Nem lett kényelmesebb, de legalább nem főtt bele a hátsó felünk, amikor 50 fokra emelkedett bent a hőmérséklet az indokolatlan fűtéstől.

Amiről viszont most én itt beszélni akarok, az a magyar vasút hatékonysága, amely talán leginkább a sebesség, minőség, és ár egymáshoz való viszonyával mérhető. Ma Magyarországon az egy kilométerre jutó költség feltűnően magas, hiszen mire eljutsz A-ból B-be, több dologgal is számolnod kell, mint potenciális kockázat:

1. a már említett hőmérsékleti problémák - télen esetleg fűtés hiánya, nyáron a fűtés működtetése, vagy a légkondik üzemeltetésének elengedése
2. évszaktól függetlenül a felsővezeték-szakadás kockázata - időhatékonyság
3. menetrend szerinti közlekedés többségében figyelmen kívül hagyása
4. ebből származó esetleges átszállási lehetőségek figyelmen kívül hagyása
5. kosz és bűz függetlenül a WC elhelyezkedésétől
6. Satöbbi

Természetesen ne legyünk ennyire rosszmájúak, hiszen a járművek esetében tetten érhetőek fejlesztések, azonban azok koncentráltsága felettébb problémás. Hiszen mégiscsak a budapesti elővárosi vonalakon Flirt-ölhetünk a modernebb gépekkel. Ezek a gépek valóban magas színvonalúak, vígan teljesítik az átlag európai elvárásokat. Természetesen a megfelelő gépek nem tudják biztosítani a megfelelő üzemeltetést, illetve a menetrend szerinti közlekedést. Viszont ezeket máshol nem igazán láthatjuk, kivéve talán a nyári időszakokat, amikor a Balatonra is közlekedtetik ezeket - hiába nem távolsági forgalomra vannak ezek a gépek kalibrálva. 

forrás

Rátérve az árazás kérdésére, megnézve egy példát, Budapest és Nyíregyháza viszonylatában a legolcsóbb menetjegy 4.430 Ft, a legdrágább 6.250 Ft. Előbbi minden bizonnyal valami ótvar, redvás, retek szerelvény, utóbbi pedig az első osztályú Intercity-vonat. Ez egy tipikus viszonylat, továbbá része az V: szánú páneurópai közlekedési folyosónak, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy fontos viszonylat. 270 km tömör gyönyör, tehát a legolcsóbb esetben 16,47 Ft, a legdrágább esetben pedig 23,15 Ft. Azt most nem szeretném részletezni, hogy a az elmúlt években lefolytatott és jelenleg is folyó pályafelújítás költsége ezen árakkal mikor fog megtérülni ezen árakkal.

És amire egyébként ki akarok lyukadni ezzel az egésszel, az az, hogy a repülés és a vasúti utazás micsoda versenyt folytat Európában. Összehasonlításképpen, ha például Berlinbe akarsz elrepülni, a következő árakkal számolhatsz vasúton: 39 EUR oda és 39 EUR vissza, nagyjából 34.000 Ft. Mindezt elérheted 11 órányi utazással egy irányban. Számításhoz közelítőleg 877 km-t használok, autóval ez a legrövidebb út. Így a km-díj 38,77 Ft. Ha mindezt repülővel intézed, a legolcsóbb változat a holnapi napra 24.371 Ft. Légvonalban a két város 700 km-re fekszik egymástól, 1 óra 30 perc alatt érsz oda, 5 perccel több idő hazaérni. Ebben a változatban a km-díj 34,81 Ft. Tehát a távolság tekintetében már nyert a repülő.

Ha az utazási időt vizsgálod, vonattal a költséged hatékonysága 25,76 Ft/perc. Repülővel ugyanez az érték 131,74 Ft/perc. Ebben az esetben minél nagyobb az érték, annál hatékonyabban használod a költségedet. Természetesen az idő tekintetében nem vesszük figyelembe a vasútállomásig/repülőtérig megtett időt és az ott eltöltött várakozási időt, továbbá ezek költségeit, azok elhanyagolhatóak.

Amire ki akarok lyukadni az az, hogy nagy távolságokon a vasút ebben a régióban nem tud versenyképes lenni olyan fejlesztések hiányában, amelyeket például Franciaországban már a 60-as és 70-es években elvégeztek (TGV). Amíg Magyarországon az számít nagy fejlesztésnek, hogy elérjük a 160 km/h-s sebességet - és ezt tönkre vágjuk számos lassújellel -, és nem arra koncentrálunk, hogyan lehet regionálisan nagysebességű vonalakat építeni, és ehhez megfelelő szerelvényeket üzemeltetni, addig az indokolatlanul magas költségek (nem hatékony üzemeltetés, hatalmas amortizációs költségek, indokolatlan bérfeszültség a vezetők, szellemi dolgozók, és melósok között, korrupciós költségek, stb.) elveszik annak lehetőségét, hogy Magyarországon nem csak az elővárosi vonalak, hanem a távolsági járatok is versenyképesek legyenek.

Magyarországon még ott tartunk, hogy eldöntsük, kocsiba üljünk-e vagy felszálljunk esetleg a vasútra, ez a két versenyképes opció van. Senkit nem lehet megkövezni azért, mert kocsiba ül. Jómagam évekig utaztam vasúton, aztán meguntam a késéseket, az elszalasztott átszállásokat, a bűzt, a mocskot, a műbőrülésbe belerohadt hátsót. Csak azért mert a környezetvédelem szempontjából előnyösebb a vasút, nem jelenti azt, hogy emiatt automatikusan felülnek az emberek. Bizonyos egyetemleges célok eléréséhez tenni is kell, de jelen esetben nem csak az utasoknak, hanem azoknak is, akik üzemeltetik a vasúti infrastruktúrát.

Csak egyszer utaztam külföldre vonattal. Azóta csak repülővel Amíg nem tartunk ott, ahol a hanyatló nyugat, addig ez így is marad.