Egyszer volt, hol nem volt, a cukorhegyen is túl, ahol a kúrta farkú malac is túr, élt több milliárd ember. Ebben a világban egy egyetemista fiú, Márk ugyan nem tanult valami szenzációsan az egyetemen - pedig igen jó nevű iskolába járt -, inkább kamatoztatta kreativitását. Fiatal ifjúként arra gondolt, hogy a számítógépes hálózatoknak hála mi lenne, ha lehetne lányokat sasolni korlátlanul. Élő, húsvér lányokat az egyetemről. Nagy ötlet volt, szépen tökön is rúgták miatta az egyetemi vezetés képletes lábával.

Megismerkedett néhány gazdag ficsúrral, akiknek volt egy még jobb ötletük, hiszen értett ő sok mindenhez, ami geekság, hát beleállt, és végül ellopta az ötletet, így kaszálva évekkel később dollármilliárdokat. Létrejött egy virtuális valóság, ahol bárki büntetlenül megtehetett bármit, és bárkinek az arcába vághattak indokolatlan és oda nem illő reklámokat.

Ebben a virtuális valóságban nem volt szükség már arra, hogy Ádám és Éva találkozzanak, elegendő volt belépni ebbe az alternatív univerzumba, ahol betűkkel, számokkal teremthettek egymással kapcsolatot. Egyesek és nullások végső soron mindenre alkalmasak lettek, bármit kifejezhettek ezzel a két számmal. Az egyesek és nullások szavakká, később apró ikonokká váltak, így kialakult a modern hieroglifák rendszere, ahol apró, kis képekkel akár egész mondatokat is kifejezhettek egymás felé az új valóság birodalmában. Egy idő után már nem volt szükség szavakra, mondatokra sem, az apró és/vagy mozgó kis képek mindenre elegendőek voltak. A klasszikus szavak hatalma elporladt, a szövegek értelmezése feleslegessé vált.

Hála ennek a párhuzamos világnak új mértékegységet kaptak az érzések is, ezt like-nak neveztek el az utókor férfijai és hölgyei. A like lett a szimpátia megtestesítője, az érzelmek kifejeződésének netovábbja. Emberek milliói kezdték megosztani gondolataikat, tekintet nélkül arra, hogy erre mások kíváncsiak-e vagy sem. Számos ember osztotta meg magánéletének minden egyes pillanatát eleinte szövegekkel, később különféle fotókkal - függetlenül azok minőségétől. Ilyen formában sokkal informáltabbak lettek az emberek arról, hogy ki milyen ételt fogyaszt tízóraira, és arról, hogy a bevitt táplálékforrást hogyan alakítják át megfelelően az edzőtermekben.

Az új mértékegységnek köszönhetően az új valóság polgárai versenyre is kelhettek egymással, így millió példát láthattunk arra, miként borítanak a felhasználók egymásra jeges vizet vagy hogyan fulladnak bele ifjú felhasználók mosogató-kapszula fogyasztásába. A like lett az új menőség, még akkor is, amikor emiatt felhasználók életüket is vesztették el.

A like lett az új drog. Hosszú idő után kiderült, hogy like a virtuális kokain, amely a korábbi természetes és szintetikus drogoknál is veszélyesebb forrás lett. A like hiánya sokakban lehangoltságot okozott, az egyesek és nullások gyakran már fájdalmat mutattak be mások felé. Az új és már megszokott valóságban bánatot éreztek sokan. A virtuális királyok és királylányok már nem tudták egymást boldoggá tenni.

Az új valóság egyben alternatív valóságokat is létrehozott, egymással együtt létező párhuzamos univerzumokat. A modern varázslók évekig kutatták a párhuzamos univerzumok elméletét, pedig ott volt minden előttük a virtuális valóságban. Az univerzumok résztvevői kegyeltek szerettek volna lenni, emiatt megannyi esetben a valóság számos változatával találkozhattak a világok lakói. Így fordulhatott elő, hogy egyesek korlátlanul állíthatták például az, hogy a fizikai valóság keretét adó Föld bolygó éghajlatával minden a legnagyobb rendben van. Alapvető tényeket (ezt axiómáknak hívták) sikerült ennek a másik világnak hála megkérdőjelezni.

Mindezen fejleményeknek hála az emberek elvesztették a régi kapaszkodókat, egyedül lettek a világban párhuzamos tények és igazságok között. A döntés és a valóság hiteles érzékelése megszűnt.

Néhányan azonban megpróbáltak kiszabadulni ebből a valóságból, elengedték az új drogot, és visszatértek abba a világba, ahol megtalálták régi értékeiket. Az értelem világa újabb frontot nyitott a párhuzamos világok ellen. Az eredeti, mindenki által ismert és sokak által némileg elfeledett világ tagjai támadást indítottak a virtuális valóság szabályok nélkül működő világára. Nagy és kemény harc volt, de ebben a harcban kevesebben estek el, mint a régi idők nagy háborújában. 

A mi sarunk volt, hogy hagytuk magunkat idáig juttatni, a mi sarunk volt, hogy hagytuk magunkat megfertőzni, és a mi sarunk volt, hogy engedtük, hogy ostobának nézzenek milliónyian

A mi lehetőségünk és a mi kötelességünk visszaterelni a normális irányba a saját világunkat. Egy olyan világot kell építeni, ahol az adott szó ereje nem egy like-ot ér, hanem hatással van, és a fejlődést szolgálja. Minden esélyünk megvan rá. De amíg a saját szeretettségünket féltjük, addig minden a mi sarunk lesz.