Mivel újabb hét indult el ma, így volt lehetőségem munkába menet szemlélni a úton lévő embereket, épületeket, tárgyakat, miegymást. Ezek közül ma bizonyos tárgyakra lettem figyelmes. Pontosabban tárgyakon lévő tárgyakra. Nevezetesen ma láttam először a STOP SOROS plakátokat.

Nem volt egyik sem valami elképesztően kreatív, amely a mai kormányzati kommunikációra sem jellemző egyébként. Letisztult, egyszerű, tömör, könnyen érthető, és a legfontosabb, hogy feltétlen félelemre hajazó szövegekről beszélünk. Ugyan csak egyet láttam, nem tudom, hogy van-e több változat.

"SOROS MILLIÓKAT TELEPÍTENE BE AFRIKÁBÓL ÉS A KÖZEL-KELETRŐL"

Mivel a mai átlagember nyelvén készült a plakát, egyáltalán nincs semmi meglepő ebben a plakátban, mondhatni már megszokhattuk. De vajon az átlagember felteszi-e azt a kérdést, hogy

1. Mikor?
2. Hogyan?
3. Pontosan hová?
4. Miért?

És ha felteszi a kérdéseket, akkor vajon miként jut hozzá a válaszokhoz? Vajon 100 emberből hány jut el odáig, hogy önállóan kutasson az ún. Soros-tervről? Félek, hogy nagyon alacsony lenne az arány.

Természetesen az magyar ellenzék számos esetben próbálta bizonyítani, hogy amit a kormányzat Soros-tervnek hív, az számos esetben már nagyon messze áll a valóságtól. Azonban ez a magyar realitásban nem számít, ma már az alternatív valóság az, amiben élünk. Bár nem annyira drasztikusan, mint a Vissza a jövőbe 2. filmben, amikor olyannyira megváltozott a Doki és Marty által ismert realitás, amit azért nem kívánhatunk magunknak.

Vajon mikor fogjuk helyrehozni az alternatív realitást? Mikor lehetünk végre egy olyan valóságban, ahol a választott vezetők nem nézik pontagyú sügérnek azokat, akik miatt ott lehetnek ahol? Annyira szeretném. Én már lestoppoltam az oda vezető jegyet, kerüljön akármibe.