Ha már ekézed az egyik oldalt, rontsál rá bátran a másik oldalra is. Tartsd oda a másik orcádat is - akár.

Manapság trendi téma a mindennapi médiamegjelenések között az ellenzéki pártok összefogása vagy inkább össze nem fogása. Úgy összességében szenzációs témaválasztás, hiszen mindig ad lehetőséget arra, hogy az újságok, hírportálok kitöltsék a szükséges teret, és a közönség pedig folyamatosan képben legyen. Már ha egyáltalán képben tud lenni, és figyelemmel tudja kísérni az összefogások éppen aktuális helyzetét. Mert helyzet aztán akad bőven...

2014-ben is szerencsére remek konc volt az mindenkinek, nagyon szépen lehetett végigkövetni, hogyan jutottak el az ellenzéki, elsősorban magukat demokratikus ellenzéknek valló szervezetek az összefogásig. Mindezt Mesterházy Attilával, aki sajnos már akkoriban sem számított komoly játékosnak, hiába nyírta le az arcszőrzetét. Akkor tökéletesen megmutatkozott az, hogy az egyszerű bénázás - mert nincs rá jobb szó - mit tud eredményezni: újabb Fidesz-kétharmadot. Az akkori összefogásig szövevényes volt az út, a Fidesz pedig berendelte a popcorn-t diétás kólával, és végignézte az egészet a VIP-teremben. Nem volt fontos, hogy megfelelően sózott-e a kukorica vagy hogy mekkora adagról van szó, gyakorlatilag korlátlan elemózsia és vetítési idő állt rendelkezésre.

2018-at írunk, eltelt négy év, sokan ismerjük a 2014-ben létrejött összefogás eredményeként létrejött kétharmad vívmányait, amelyekkel nap mint nap szembenézünk: lerohadt kórházak, ellátási problémák miatt meghalt emberek, egyre gyengébben teljesítő, cserébe agyonterhelt, és már tüntető diákok, pofátlanul gazdagodó régi melós emberek és családtagok, Soros-féle álomba ringatás, korábban nem gondolt pofátlan magatartás, és Németh Szilárd. Meg a többi.

2018-ban ismét téma a magát demokratikusnak valló ellenzék összefogás, így ismét lehet egy szuperjót szemlélni, hogyan is alakul az idei összeborulás. 4 év alatt megerősödött a korábban Fletónak csúfolt (manapság ezt amúgy miért nem hallani?) ex-miniszterelnök pártja, a szocik pedig továbbzsugorodtak, olyannyira, hogy lassacskán ismét érezhetik az 1990. évi illatokat, tekintve, hogy akkor 8,55%-os eredménnyel jutottak be az Országgyűlésbe. Mindemellett az LMP némileg erősödött, egyúttal Schiffer András távozásával és Hadházy Ákos elnökségbe való emelésével előtérbe került a korrupció, mint fő kommunikációs csapásirány, és az egykor zöld értékek, mint a szervezet értékeinek origója valamelyest eltűnt. Közben olyan kis és/vagy új pártok is követelnek már szeleteket a tortából, amelyeket a felmérések tanúsága szerint aligha érdemelnek meg. Na de választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást...és mindezek mellé a magyar Országgyűlés második legerősebb pártja lett az egykor szélsőjobboldali, ma már magát néppártként aposztrofáló Jobbik (sajnálatos, hogy vidéken nem feltétlen hallják meg minden esetben a központi néppártosodási utasításokat).

Mindenki az összefogásról beszél a baloldalon. És mindenki máshogy vagy sehogy nem akar összefogni, de cserébe mindenki le akarja váltani a jelenleg regnáló hatalmat. Kérdezi nagy valószínűséggel számtalan adófizető választópolgár, hogy mégis mi az úristenért vagytok képtelenek egyébként megegyezni, és létrehozni egy minimumot, amit végigvisztek közösen? Az egyedibb kérdések valószínűleg így szólhatnak attól az embertől, aki az első kérdést felteszi.

DK - Feri, miért erőlteted a saját listát, ha egyébként az egyéni jelöltekben meg tudtatok állapodni?

MSZP - Gyula, őszintén egyrészt miért ülsz még az elnöki pulpitusban, másrészt pedig miért nem vagytok hajlandóak tárgyalni mindenkivel?

Párbeszéd - Gergő, szuper, hogy miniszterelnök-jelölt lettél, valószínűleg okkal csípnek sokan az országban, de ha már a f*szért bevállaltad ezt az egészet, akkor miért nem képviseled az összefogást némileg tökösebben Gyuláék előtt?

LMP - Betti, Ákos, egyértelmű, hogy a társadalom még nem készült fel rátok, annak még kell egy kis idő, nem gondoljátok, hogy ezt figyelembe véve kellene mégis megegyezni a többiekkel?

Együtt - Péter, tényleg becsüljük a munkádat, amit az V. kerületben végeztél és értékeljük az egyoldalú visszalépéseket, de azért valamiért mégsem vagytok annyira mérhetőek, akkor végtére is miért nem akartok leülni ezekkel?

Momentum - András, welcome on the board, köszönjük a NOLIMPIA-kampányt, szép siker, de lássuk be, hogy ebben egyelőre ennyi volt, nem érzed indokolatlannak, hogy ti mindenhol egyéniben elinduljatok külön listával? Már csak azért is, mert ez jelenleg egyenes út a parlamenten kívüli folytatólagos létezésre.

MOMA, Liberálisok - Lajos, Gábor, teljesen világos, hogy belőletek sajnos nem kér jelenleg a társadalom, mit szeretnétek ennyire?

A kérdések nyilvánvalóan nem kerülnek az érintettek elé, és csak bízni lehet abban, hogy a jelenleg folyó bohózatból nem lesz egy újabb kétharmad.

Pedig lehetett volna ezt okosabban is csinálni, persze ahhoz rengeteg áldozatot kellett volna hozni, a húsosfazék viszont tele van jobbnál jobb falatokkal, Magyarországon őrültség lenne kimaradni ebből a lakomából. AZonban az ilyen-olyan fokú önzőség helyett mennyivel nagyszerűbb lenne, ha egy idő után az éhségtől szenvedő gyerekektől egészen a topmenedzserig mindenki jól lakhatna abból a fazékból.

Csak annyi kellett volna, hogy minimumként meghatározzátok, hogy kisöpritek a parlamentet, összedobtok egy új alkotmányt, illetve választási törvényt, az antidemokratikus kétharmados törvényeket szépen visszavonjátok, aztán pedig feloszlatjátok magatokat új, tisztességes, demokratikus választásokat ajánlva az istenadta népnek, amelyben minden szereplő tisztességes versenyben mérettetheti meg magát, így visszaállítva arra a kezdeti pályára ezt az országot, amire talán még 1990 óta még soha nem lépett rá...